Árpával érő körte

Származás:
Ismeretlen eredetű, de több mint 500 éves múltra tekint vissza. Már az ókori római írók is említik, és Lippay János 17. századi kertészeti munkáiban is szerepel. A Kárpát-medencében széles körben elterjedt, régi magyar fajta.
Hajtásrendszer:
Fája erőteljes növekedésű, nagytermetű, laza, terebélyes koronát nevel. Vesszői középbarnák, vastagok, zömökek, a hosszúak végén gyakran képződnek termőrügyek.
Porzói:
Önmeddő fajta, ezért megfelelő porzófajták szükségesek a jó terméshozamhoz. Ajánlott porzók: 'Vilmos', 'Giffard vajkörte', 'Clapp kedveltje', 'Piros Vilmos'.
Gyümölcs:
Méret: Kicsi, átlagosan 50–100 gramm súlyú.
Alak: Szabályos körte alakú, hosszú kocsányú.
Héj: Vékony, puha, fényes; alapszíne citromsárga, napos oldalán aranysárga, néhol pirosas színezetű lehet.
Hús: Fehér, olvadó, lédús, enyhén ikrás, kellemesen édes, enyhén illatos.
Felhasználás: Friss fogyasztásra kiváló, de tárolásra és szállításra nem alkalmas, mivel gyorsan megpuhul és szotyósodik.
Érési idő:
Június végén–július elején érik, az egyik legkorábban érő körtefajta.
Virágzási idő:
Április elején virágzik; korai virágzása miatt érzékeny lehet a tavaszi fagyokra.
Talajigény:
Jól fejlődik jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban és tápanyagban gazdag, meleg, középkötött, mélyrétegű talajokon. Kerülni kell a pangó vizet és a tápanyagban szegény, meszes, köves vagy homokos talajokat, mivel ezekben a gyümölcs húsa kövecses lehet.
Gondozás:
Rendszeres metszést igényel a terméshozam fenntartása és a megfelelő gyümölcsméret biztosítása érdekében. A korona szellősségének megőrzése fontos a gyümölcs minősége szempontjából. Közepesen ellenálló, de hajlamos lehet a tűzelhalásra és a levélbetegségekre, így preventív növényvédelem ajánlott.
Ültetés:
Napos, meleg fekvésű helyre ültessük. Javasolt ültetési távolság 8–10 méter. A szabadgyökerű oltványokat tavasszal, rügypattanás előtt metsszük meg, majd évente végezzük el a korona kialakítását.