Mézalmácska - Amelanchier Lamarackii

Az Amelanchier lamarckii, ismertebb nevén rézvörös fanyarka (mézalmácska), Észak-Amerikából származó, több évszakos díszítőértékkel rendelkező lombhullató cserje vagy kisebb fa. Különösen kedvelt a kertépítésben, mivel tavasszal fehér, csillag alakú virágaival, nyáron édes, ehető bogyótermésével, ősszel pedig lángoló narancs-vörös lombszínével vonzza a tekintetet. A növény 2–5 méter magasra nő meg, habitusa laza, kissé íves ágrendszerű. Virágzása áprilisban történik, még a lombfakadás előtt, amit júniusra érő, sötétkék-feketés bogyók követnek. A termés madarak kedvence, de emberi fogyasztásra is kiváló: íze az áfonyához és mazsolához hasonlít, nyersen, lekvárként vagy süteményekhez is felhasználható. Igénytelen és várostűrő, ezért parkokba, kertekbe, sövényként vagy szoliterként is ideális. A fiatal hajtások jellegzetes bronzos-rézvörös árnyalata tavaszi különlegessé teszi a látványt. Jól bírja a fagyokat, betegségekre nem érzékeny. Ültetés: Időzítés: ősszel vagy kora tavasszal ültethető Fekvés: napos vagy félárnyékos helyet kedvel Talaj: jó vízelvezetésű, enyhén savanyú vagy semleges kerti talajban fejlődik legjobban Tőtávolság: szoliterként 2–3 m, sövényként 1,5–2 m Öntözés: Fiatal növényként rendszeres öntözést igényel Később jó szárazságtűrő, de a hosszan tartó aszályban meghálálja a vízpótlást Tápanyagellátás: Tavasszal komposzt vagy általános díszcserje-táp használata javasolt Kifejezetten tápanyagigényesnek nem mondható Metszés: Általában nem igényel rendszeres metszést Elhalt, sérült vagy zavaró ágak tavasszal eltávolíthatók Sövényként nevelve alakító metszés évente egyszer, virágzás után Betegségek és kártevők: Általánosan ellenálló, ritkán károsítják kártevők vagy betegségek Jól alkalmazkodik városi levegőhöz, szmoghoz is Termés: Érési idő: június Gyümölcs jellemzői: kékesfekete, édes-savanykás, ehető Felhasználás: nyersen, lekvárként, sütéshez, szörpként vagy szárítva